Milyen lenne neked, ha nem hajtanál a tökéletességre?

2020.07.25

Ha állandóan a tökéletességet hajszolod és folyamatosan elégedetlen vagy magaddal, a választásaiddal, azzal csakis saját magadnak okozol kényelmetlen érzéseket. Emellett a kedved is elmegy attól, amivel foglalkozol. Egyszerűen engedd meg magadnak azt a luxust, hogy örülj a menet közben elért sikereidnek is, és ismerd el őket, ami ahhoz kell, hogy fenn tartsd az éberséged az összes felbukkanó lehetőségre. Mindenhol ahol eldöntöd, hogy bármiből a legjobbat kell kihoznod, akkor a mérleghinta két végén mozogsz, hiszen ezzel a hozzáállással, ha valami nem a legjobb, akkor az csakis a legrosszabb lehet. Kihez hasonlítod ilyenkor magad?

Mikor eldöntesz valamit, akkor beszilárdítod, így nincs hely valami nagyszerűbb felbukkanásának. És ha ítélkezel is ezen a döntéseden, akkor már meg is ölted a lehetőségek megjelenését. A választás az, ami teremt. Mi van akkor, ha nincs jó és rossz választás? Mi lenne, ha döntés helyett, megkérdeznéd, hogy milyen választással játszhatnék ma, ami megteremtené, hogy azonnal felbukkanjon, amit szeretnék? Mindenhol ahol megítéled azt, hogy amit teremtesz az működik-e vagy sem, tökéletes-e vagy sem, ott a bizonytalanság energiáját vetíted ki az univerzumnak. Milyen energia, térűr, tudatosság és választás lehetek én és a testem, hogy az összes számomra lehetséges választást generáljam, és teremtsem?

Ha igazából önmagként létezel, és élvezed, az életedet akkor előfordulhat, hogy nem minden tökéletes. Tökéletesnek lenni, valamint tökéletes döntéseket hozni, mindig egy beszilárdítás, korlátok közé szorítás.Mennyi definíció és ítélkezés kell ahhoz, hogy eldöntsd, hogy tökéletes vagy, és a döntéseid is azok? Kihez és mihez viszonyítod a tökéletességedet? Amikor az éberségedet használod, akkor teljesen mindegy, hogy a környezeted nézőpontjai alapján tökéletes vagy-e vagy sem, hiszen érdekes nézőpontként tekintesz rá. Ne kell bizonyítanod senkinek sem, hogy az vagy és az ellenkezőjét sem.

Az erőd abból jön, hogy hajlandó vagy, az lenni, és azt tenni, amit mások rossznak ítélnek. Mennyire akarsz megfelelni a környezetednek, csakhogy ne ítéljenek meg? Mindaddig, amíg azt hiszed, hogy az ítélkezés valós és igaz, soha nem lehetsz a teremtés forrása. Mennyire teszed magad kicsivé, azért, hogy elfogadjanak? Hajlandó lennél-e a saját tudásoddal teremteni és létrehozni dolgokat, akkor is, ha senki nem érti, hogy hogyan csinálod, és mégis egyedi, hiszen rólad szól?

Hajlandó lennél-e elengedni a tökéletességre való törekvést, és megkérdezni magadtól, ki vagyok én, kiként létezem, amikor az ítéleteket választom, és nem bízok a tudásomban és önmagam nagyszerűségében?

Hajlandó lennél-e meghozni azt a választást, hogy tökéletesség hajszolása helyett, minden egyes napon túlteremted önmagad, és mindenki mást is? Mit teremtene ez neked?