Mit szeretsz a problémagyártásban?

A problémamegoldás egy racionális és célirányos folyamat, amely fokozza a képességedet, hogy hatékonyan kezeld a stressz keltő szituációkat az életedben, amelyeket választasz. 

Szinte minden egyes napon szükséged van egy problémára, amivel foglalkozhatsz, amiért felkelsz reggelente, hogy folytathasd a boncolgatását, ha esetleg megoldod, akkor büszkén értékelhesd magad, hogy ezt is megcsináltam, és természetesen csak ez a téma a környezeteddel való kommunikációban. Kérdésben vagy-e ilyenkor? Ha esetleg kérdezel, nyitott-e a kérdésed, vagy az általad vágyott megoldást fogalmazod meg kérdőjellel a végén?

Ránéznél-e most őszintén, azon szituációkra az életedben, amiket ha nem problémának definiálnál, és nem szilárdítanád be, akkor megszűnne problémaként létezni. Hány ilyen van? Amikor nem teszel fel kérdést, hanem következtetésbe mész, az a legfenomenálisabb problémagyártó technika. Tedd fel a kérdést teljes nyitottsággal: először is a Kihez tartozik ez? Ha, nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor, Mi ez? Mit tehetek vele? Megtudom-e változtatni? Ha igen, akkor hogyan tudom megváltoztatni?

Amikor bármit, ami felbukkan, problémaként definiálsz, azt csakis problémaként tudod kezelni. Ha elismered, hogy van itt valami, ami esetleg nem működik neked, és nem használsz definíciót rá, akkor az akár egy lehetőség is lehet, azzal, hogy elismerted, tedd fel a kérdést, hogy mi egyéb lehetséges itt még?

Gondolom, van elképzelésed arról, hogy milyennek szeretnéd teremteni az életed. Hajlandó lennél-e bármit tenni és bármi lenni, hogy megvalósuljon, amit szeretnél? Ami nem vagy hajlandó lenni, az tart vissza mindattól, amit szeretnél befogadni. Hajlandó lennél-e arra, hogy felold az összes korlátozásodat, ami az álmaid megvalósulásának útjában áll? Az Univerzum akkor támogat, ha nincs elvárásod, korlátozásod, kikövetkeztetésed, hanem hajlandó vagy az álmaidért bármit megtenni és bármi lenni. Természetesen az Univerzum akkor is támogat és megadja, amit kérsz, ha elvárásaid vannak, csak akkor ezeket fogod megkapni és nem a még több lehetőséget, amivel megajándékozna, ha hagynád. Mi az a könnyedség, amit kérhetek itt, hogy a lehetőségek valóságából válasszak bármit? Milyen más kérdést tehetek itt fel? Milyen más választásom van itt? Mi más lehetek, mi mást tehetek, ami megváltoztatná ezt?

Minden olyan energiát, amit a problémagyártásoddal, beszilárdítottál, hogy ne tudjon mozdulni a lehetőségek teremtése felé, hajlandó lennél-e elpusztítani és nem teremtetté tenni? Mi az a probléma, amihez ragaszkodsz, amihez minden nap visszatérsz, azért hogy eddigi életed legnagyobb problémájaként definiálhasd, és veled maradjon mindörökre? Ha nem problémaként tekintenél rá, levennéd róla a jelentőséget, akkor mire lehetnél éber itt?

Mi lenne, ha nem ragaszkodnál ahhoz, hogy bizonygasd a problémamegoldó képességedet? Mi van, ha már rég nem létezne az adott szituáció problémaként, ha nem akarnád folyamatosan orvosolni? Mit kezdenél magaddal, ha az adott probléma megoldaná önmagát, anélkül, hogy beleavatkoznál? Mitől félsz ilyenkor? Esetleg, attól, hogy megoldódik és unatkozni fogsz? Mi kellene ahhoz, hogy a teremtéseidbe fektess ilyen intenzitású energiát, mint amennyit a problémagyártásnak szentelsz, amit választasz?

Mi van, ha problémagyártás nélkül is létezhetsz örömtelien ebben a valóságban? Mi van, ha a kérdésként létezésed oldja meg az adott szituációt? Amikor kérdésként létezel, akkor azt üzened az Univerzumnak, hogy hajlandó vagy eltörölni a beszilárdított nézőpontjaidat, hogy éber legyél azokra a lehetőségekre is, amit eddig el sem tudtál képzelni. Mi mást kell tennem, mi másnak kell lennem ahhoz, hogy egy más valóságot teremtsek teljes könnyedséggel?